A
Sony HVR-Z7 tesztjét megelőzően, talán érdemes elolvasnia a
HD ára: zajártalom c. rövid írást. Ez a HD kamkorderekre gyenge megvilágításnál általánosan jellemző, többnyire szánalmasan magas képzajról szól. Szerencsére a Sony HVR-Z7 a nagyon kevés kivétel egyike.
Ez a teszt elsősorban a képzajról, illetve a zajmentes képről szól, mert a HD/HDV kamera tulajdonosok nagy részét az érdekli, hogyan "lát" a kamera sötétben, és csak ezután következik a többi kérdés. A Z7-hez ennek megfelelően, kritikus felhasználói szemmel, gyakorlatias szemszögből, a felhasználási lehetőségeket behatárolandó és nem tudományos(kodó) hozzáálással közelítettünk. A gyorsteszt ennek szellemében készült, inkább összehasonlító jellegű.
A HVR-Z7-et a csomagban található Zeiss alapobjektívvel teszteltük. A teszteléshez a fényt folyamatos fényerőszabályozással ellátott hidegfényű stúdió lámpák szolgáltatták. Az összehasonlításra a Sony két korábbi modellje, a
HVR-Z1 és a DSR-570 kamkordere szolgált. A HVR-Z1 a Z7 elődjének is tekinthető, szintén 1/3"-os HDV kamera. A DSR-570 egy broadcast DVCAM vállkamera, egy igazi nehézsúlyú bajnok a DVCAM kamerák között, képminősége etalon a 16:9-es SD kamerák között. 3db 2/3"-os 16:9-es CCD-vel rendelkezik, a tesztben egy Fujinon ENG optikával használtuk. Habár a DSR-570 a 3-5 millió Ft (kam-objektív) körüli árával ugyan nem egy kategória a teszt többi résztvevőjével, de 16:9-es érzékelője és kitűnő érzékenysége révén kiváló referenciaként szolgál.
A kamerák képét különböző megvilágításokban, különféle gain, írisz és zársebesség beállítások mellett teszteltük és egy nagyfelbontású Sony SD monitoron vetettük össze külön-külön, és egy mixeren keresztül egyszerre is, oszott képernyőn.
Az eredmény döbbenetes volt a HDV kamerák zajos képéhez szokott szemnek:
HVR-Z7E érzékenysége és felbontása hihetetlenül jó, az 1/3 "-os (cserélhető) Zeiss optika és az EXMOR™ technológiával ellátott ClearVid CMOS Sensor™ kiválóan teljesít.
Rendkívül gyenge fényben, 0dB-s erősítés mellett, ugyanazt látjuk, mint a DSR-570-nél: telt, élénk színek, gyakorlatilag zajmentes kép. Szinte bármilyen szituációban az 570-es mellé tehető egy többkamerás felvételnél. Osztott képernyőn a két kamera képe összetéveszthető! Nyilván nem próbálhattuk ki a Z7-et minden ENG/EFP SD kamerával, de a képjellemzők beállíthatóságának olyan széles skálájával rendelkezik, hogy ezek segítségével a Magyarországon széles körben elterjedt 16:9-es Sony
DSR-450 és kis kompromisszummal a 4:3-as DSR-370, DSR-390 vagy
DSR-400 kamerák képvilágával is gyorsan összehangolható (kicsit hosszabb ráfordítással valószínűleg a kevésbé elterjedt DVCPRO vagy Digital-S kamerákkal is). A felsorolt 4:3-as kamerák érzékenysége (DSR-370, DSR-390,
DSR-400) néhány blendével jobb, mint a HVR-Z7E-é, de ne feledjük, hogy ezek nem tudnak valódi 16:9-ben dolgozni, a képzaj pedig egyértelműen összefügg az érzékelő pixelszámával. Az SD 50i-s valódi 16:9 felbontáshoz tartozó pixelszám a 4:3-as felbontásnak több, mint 1,4-szerese, ennek megfelelően a képzaj sem lehet azzal egyenlő. (16:9-es felbontás: 1024x576=589.824 képpont, szemben a 4:3-as 720x576=414.720 képponttal.) A profi 4:3-as DVCAM kameráknak ez az érzékenység előnye szinte csak vaksötétben jön elő; gyenge fényben a legtöbb forgatási szituációban - ahol a fénymennyiség legalább súrolja az elfogadhatót - már nem.
Ha nagyon bele akarunk kötni a HVR-Z7E-be, legfeljebb nagylátószögű állásban mondhatjuk, hogy az SD képe kevésbé részletgazdag, mint az 570-esé. Teljes mértékben felveszi a versenyt (természetesen a 25 Mbit/s-os HDV bitrátából fakadó, elsősorban a további utómunkát érintő korlátokat figyelembevéve) a
Sony PMW-EX1 XDCAM EX (HD) kamerával is, csakhogy a Z7 optikája cserélhető, és az alkalmazott adathordozók ára – akár a miniDV/HDV kazettáké, akár a CompactFlash memóriakártyáké – a töredéke a PMW-EX1 által használt SxS kártyának. Sőt, az elérhető maximális 144 perces felvételi idő (a Gaia-Film akciós 32GB-os ajándék CF-jével) valamivel nagyobb, mint a PMW-EX1 (vagy PMW-EX3) kamerával 2 db opcionális 16 GB-os Express Card-dal SP módban elérhető felvételi idő (az EX1 a maximális HQ 35Mbit/s-os felvételi módban 2x16GB SxS kártyával 100 percet, SP 25Mbit/s módban 140 percet tud rögzíteni). Ehhez hozzátartozik, hogy e teszt írásakor Magyarországon még nem sokan láttak 16 GB-os SxS memóriát, ha mégis, az sem sokat segít, mert a 2db 16GB-os modul ára kis híján egy fél Z7-tel felér. Persze, a Sony által a PMW-EX1-gyel és az újabb, már cserélhető optikás PMW-EX3-mal megcélzott piac más, mint a Z7-nek szánt, mégis úgy érzem – ismerve a magyarországi árérzékeny hozzáállást, ami a beruházásra és a fenntartásra is vonatkozik – sokan gondolkodnak a két (három) kamera között, függetlenül attól, hogy mely felhasználásra szánták eredetileg őket.
A
HVR-Z1 kameráról nem véletlenül nem írok hosszabban. A
Z7 annyira jól sikerült, hogy nem volna szabad egy helyen említeni a két kamerát, teljesítményük alapján nem egy súlycsoportba tartoznak.
CompactFlash Rekorder: Sony HVR-MRC1
A Sony HVR-Z7 csomag része a HVR-MRC1 memóriakártyás felvevő egység.
Jónéhány éve, a gyorsabb memóriakártyák megjelenése óta igény, hogy a professzionális kamerák között is megjelenjen egy olcsó adathordozóra rögzítő termék. Végre ez elkészült, a Sony
HVR-Z7 és a
HVR-S270 a világ első két HDV kamkordere, amely tartalmazza ezt a CompactFlash™ memóriakártyás rekordert, amely bár külső egység, kereskedelmi forgalomban egyébként (még?) nem kapható. A memóriakártyára mind HDV, mind DV formátumban tudnak rögzíteni. A CompactFlash™ kártyával szemben támasztott igény: minimum 133x-os sebesség (~20MB/s), minimum 2GB kapacitás és hogy a felvevő egység elfogadja kompatibilis médiumként – ezt a kártya behelyezését követő néhány másodpercben azonnal kijelzi. A rögzíthető felvételi időről a CF-rekorder LCD-je tájékoztat, felvétel közben természetesen a hátralévő felvételi időt is kijelzi. A kártya formázása FAT32, a hosszabb file-okat képkockapontosan láncolja. Ha a kártya tárkapacitásának végére ér, automatikusan lezárja az utolsó file-t. A memóriakártyás rögzítés a HVR-Z7-tel és az S270-nel minden kombinációban működik: szalagra rögzítéssel párhuzamosan, kamerában lévő kazetta mellett csak memóriakártyára, illetve a kazettától teljesen függetlenül, üres kazettafészek esetén is, önmagában. A felvétel indítása a CF rekorderen lévő kezelőgombokkal, vagy a kamera felvétel indító gombjával szinkronban történhet, azaz a kamera is vezérli a CF rögzítőt. A kameráról történő szinkron-indítás, illetve a kazetta nélküli felvétel a Z7-nél, Z1-nél, S270-nél és DSR-570-nél egészen biztosan lehetséges (kipróbáltuk), de a különböző kamera típusoknál – akár Sony, akár nem – ettől eltérő is lehet, legalábbis a HVR-MRC1-hez adott tájékoztató szerint. A Z7 és az S270 menüjében a CF-Rekorderrel kapcsolatos, különböző felvételi módokra vonatkozó beállításokat találunk, de ezek egy része megtalálható a HVR-MRC1 menüjében is. A rekorder a HDV 1080 (.m2t) mellett a DV .avi és a nyers (raw) .dv formátumot támogatja.
Az MRC LCD kijelzőjén az aktuális timecode megjelenik, de a különböző (pl többkamerás felvételezésnél fontos) TC futási módokat (Rec Run, Free Run) nem teszteltük.
A visszajátszás az egység vezérlőgomjainak segítségével történhet, a felvétel (csatlakoztatott állapotban) a kamera LCD-jén visszanézhető. A CF-Rekorder a Z7 hátfalára, illetve a
HVR-S270 oldalfalára pattintható, de egy külön aljzatba szerelve (ez is tartozék), FireWire kábelen összekötve a kamerával bárhol elhelyezhető. Ekkor más DV/DVCAM/HDV kamerákkal is használható! A HVR-MRC1 CF-Rekorderrel a mini(DV) kazettára rögzítő kamkorderek régi problémája oldódott meg: a felvételi idő a maximális 60 (egyes kazettákkal
63/80/85) percről egyelőre 144 percre, azaz 6 perc híján 2,5 órára növekedett (legalábbis azzal az ajándék 32GB-os CF-fel, amit most a Gaia-Film Kft-nél bevezető akcióként a Z7 -mellé csomagolunk). A memóriakártyák fejlődési ütemét nézve nem vagyunk messze az 5 órás felvételi időtől sem.
A CF kártyára rögzített videó számítógépre áttöltése kétféle módon történhet:
- a CF-Rekorderről közvetlenül. Ekkor a számítógéppel FireWire kábellel összekötött HVR-MRC1-et a számítógép önálló meghajtóként látja.
- CompactFlash™ kártyaolvasó segítségével.
A kártyaolvasóból érdemes gyorsat használni, hiszen nincs sok értelme a nagysebességű kártya ellenére az olvasóra várni. (133x sebességig jól használható a
SanDisk Extreme USB 2.0 olvasója, efölötti sebességnél pedig a FireWire-es változat a
SanDisk Extreme FireWire kártyaolvasó.
Cserélhető optika
a
HVR-Z7 tartozék optikája a Zeiss
VCL-412BWH. Ez egy standard 1/3"-os, 12x-szeres átfogású zoom, f/1,6–2.0 írisszel, 32mm–384mm-es (35mm-es filmes egyenértékű) fókusztávolságnak megfelelő látószöggel (16:9-es módban). A standard 1/3"-os bajonettnek köszönhetően bármelyik standard 1/3"-os Canon vagy Fujinon (HD) objektív közvetlenül csatlakoztatható a Z7-re.
További, a Z7-hez kifejlesztett nagylátószögű Zeiss objektív, a későbbiekben – talán júniustól – elérhető opcionális
Zeiss VCL-308BWH, amely 24-192mm-es fókusztávolságú, 8x-os átfogású, f/1,6–2.4 fényerejű lencse (a HVR-270-es széleslátószögű változata a VCL-308BWS).
Ha 2/3 inch-es vagy 1/2 inch-es HD optikát szeretne a Z7-tel használni, az optika gyártójának standard adaptere szükséges.
A
HVR-Z7E kamkordernek van 12 érintkezős csatlakozója, amelynek segítségével professzionális ENG lencsékkel is használható. Ez nemcsak a profi HD videolencsék tulajdonosainak, hanem azoknak is fontos, akik előnyben részesítik a HD digitális cinema lencsék egyedülálló kontrasztját, színvilágát és atmoszféráját.
Crop faktor (képkivágás/látószög csökkenés):
» videó objektívek 2/3"-os bajonettel: 2x
» videó objektívek 1/2"-os bajonettel: 1,3x
» fotó objektívek Alpha adapterrel: 7x
Az itt elmondottak természetesen a Sony
HVR-S270 standard kazettás HDV vállkamkorderre is vonatkoznak, bár az S270-nél a cserélhető alapoptika típusa: VCL-412BWS – ugyanezekkel a paraméterekkel.
Szegényember vízzel főz
a Sony leírásaiban nem találkoztam a cserélhető optikához csatlakoztatott nagylátószögű előtétlencse használatával. Valószínűleg sokaknak nem tetszik ez a megoldás, de néhány gyártó (köztük pl a videós körökben igen nagy hírnévnek örvendő Schneider Optics) kiváló minőségű előtétlencséket gyárt, akár broadcast HD optikákhoz is. Tehát nagylátószögű felvételekhez egy ilyen – a felhasználó részéről valamennyi kompromisszumot igénylő megoldást – a
Raynox HDP-6000EX ø72mm-es 0,79x High Definition nagylátószögű előtétlencséjét használtuk, aminek egyszerű oka volt: rá lehetett csavarni a HVR-Z7
VCL-412BWH standard optikájára. Bár csak rövid ideig teszteltük, a
HD-6000EX sok szempontból jól teljesített. A teljes zoom tartományban gyakorlatilag torzításmentes, korrekt rajzolatú képet kaptunk, nagyon enyhe (fehér lapon egyértelmű, élő képen legtöbbször alig észrevehető) vignettálással. Érdekes, hogy a Sony saját 72mm-es 0,8x nagylátószögű előtétlencséje (VCL-HG0872), vagy a Canon WD-H72 0,8x ø72, vagy a Panasonic AG-LW7208G 0,72mm-es 0,8x előtétlencséje a Z7-tel (sajnos) nem használható a geometriai kialakításuk miatt.
LA-100W – Sony/Minolta fotóoptika adapter (~júniustól elérhető)
Az LA-100W egy bajonett átalakító, amely 1/3"-os videó optika foglalatról Sony/Minolta fotó-bajonettre alakít.
A fotóoptikák használatával kitáruló lehetőségek a kreatív videósokat hozzák igazán lázba. Az LA-100W lehetővé teszi – nagyon kedvező áron – hogy Minolta "A Type" (újabban Sony Alpha-nak nevezett) bajonettes fotó objektívek használhatók legyenek a Z7-tel. A Z7+LA-100W páros ugyan nem minden "A-Type" bajonettes optikával kompatibilis (esetleg nem minden funkció érhető el). A jelenleg s elérhető Sony/Minolta bajonettel ellátott Sony és Zeiss optikák, telekonverterek száma 25-30 körüli. A korábbi (már csak használtként elérhető) Minolta optikák csak tovább növelik ezt a számot, ahogyan a jelenleg is kapható és intenzíven fejlesztett
Sigma,
Tamron,
Tokina objektívek Sony/Minolta bajonettes változatai is. Ezek pedig gyakran kiváló minőséget adnak, rendkívül alacsony áron.
Hol van ennek jelentősége?
Néhány olyan felvételezési területen, javarészt a természetfilmezésben, tudományos munkában, ahol a videós optikák nem használhatók, elérhetetlen árúak, vagy egyáltalán nem léteznek. Érzésem szerint ezek közül a legfontosabbak: tele, makró és más speciális területek.
Teleobjektívek
itt az elérhetetlen ár valóban elérhetetlen: egy nagy fókusztávolságú videós HD teleobjektív ára lehetne 7, de 8 számjegyű is, pl 2/3"-os változatban, de 1/3"-osban is, ha lenne - de nincs. Ezért van nagy jelentősége az LA-100W-nek ezen a területen.
Az LA-100W még nem beszerezhető, tehát nem is teszteltük, de a Canon XL--EOS fotó-adapterét egy
Canon XL-H1 cserélhető optikás kamerával viszont igen. Az XL-H1 szintén 1/3"-os, ezért úgy érzem, lényeges különbség a két adapter között nem lesz. A Canon adaptere (és a Sonyé is természetesen) ~7-szeres látószög csökkenést okoz, ami azt jelenti, hogy egy fillérekbe kerülő pl
Tamron 200-500mm-es optikával a 3500mm-es(!!!) fókusztávnak megfelelő képkivágás érhető el. Ez semmilyen filmes optikával, még a 8 számjegyű változatoknál sem lehetséges és ekkor még nem beszéltünk a fókusztávot 1,5/2/3 szorozó extenderekről, vagy tele-előtétekről. Magyarán egy "mezei" Z7 tulajdonosa, a filmes mammut cégeknél is nehezen elérhető, nagyfelbontású tele felvételi lehetőséghez jut – "bagóért". Másrészt persze a 7-es szorzó azt is jelenti, hogy a fotó-optikák a nagylátószögű felvételezés szempontjából felejthetőek.
Makró
az LA-100W adapterrel, és a számos makró fotóoptikával illetve makró-kiegészítőkkel – harmonikás-kihuzatok, közgyűrűk, nagyítólencsék, menet/bajonett-fordítók – eddig alig látott leképezések, nagyítások érhetők el.
Ennek szemléltetésére egy régebbi Canon tesztünk egy jelenetét említeném: a Canon XL-H1 XL-EOS adapter párost egy
Canon MP-E65 1-5x leképezésű makró optikával (az 5x-ös leképezési arány sajnos semmilyen más makró optikával kiegészítő nélkül nem érhető el) és közgyűrűkkel teszteltük. Ezt a kombinációt a közgyűrűk néhány jellegzetes ábrát tartalmazó dobozán szerettük volna elsőre kipróbálni. Ilyenkor rendkívül nehéz a fókuszt (sőt általában a tárgyat is) megtalálni, sokszor még a mélységbeli helyét megbecsülni is. Az egyik ilyen képkeresés közben három azonos távolságra lévő fekete, függőleges sáv töltötte ki a képmezőt. Ötletünk sem volt, hogy mi lehet ez, elsőre a kamera valami addig nem látott beállítóábrájára, vagy hiba-üzenetére tippeltünk, dehát a fókusz állítgatására ennek élessége is változott, vagyis mégiscsak kamera képet láttunk. Valahol az objektív frontlencséje előtt több mint egy méterrel volt a közgyűrű doboza, ennek apróbetűs részén (kb 5-ös talán 6-os betűméret lehetett) az egyik "m" betű három szárát láttuk a fókuszbeállítást követően tűélesen a képen...
Az LA-100W-vel problémamentes a makró optika használatnak gyakran gátatszabó rendkívül kis tárgytávolság.
Speciális
a defocus szabályozást támogató (vagy más különleges objektívekkel vagy fotós kiegészítőkkel), pl a SAL-135mm-es F/2,8 STF objektívvel egészen különleges, filmkamerás felvételekhez hasonló hatások érhetők el.
© 2008. Fórizs István, Gaia-Film Kft. 
